Tyven / Sankarihauta Lyrics in Hungarian by Moonsorrow
A Sankarihauta szóösszetétel a "sankari" (hős) és a "hauta" (sír) szavakból áll, jelentése "hősök sírja" vagy "hősi sír". Ez egy erőteljes és emlékezetes szó, amely azonnal felidézi a dal témáját.
A dalban a szó a harcban elesett hősök emlékére utal, és a hősiesség, áldozatvállalás és halál témáját járja körül. Ritkán előforduló, mégis kifejező szó, amely mélyebb értelmet ad a szövegnek.
A dal egy békés falu pusztulásával kezdődik: a háztetők lángolnak, a földet szeretteik vére borítja. Ekkor érkezik meg a harcos, akinek dühét a veszteség szabadítja el. Bár a serege „liki lyödyistä” [szinte legyőzöttekből] gyűlik össze, ő maga megingathatatlan marad, és egyedül is megremegteti az ellenséget. A „tuonela” [Tuonela] a finn mitológiában a holtak birodalma, így amikor a szöveg arról beszél, hogy sokan már úton vannak oda, a csata halálos méretét érzékelteti.
A refrén vezényszavai szinte kardcsapásként érkeznek: „Miekanterät vapauttakaa” [Szabadítsátok ki a kardpengéket], majd „Kostuttakaa kylmää rautaa” [Nedvesítsétek meg a hideg vasat]. A másik oldal menekülne a pajzsok mögé, de a harcos azt kiáltja, hogy aki el akar jutni mellettük, annak az utolsó embert is sírba kell küldenie. Kevés túlélő marad, és végül maga a hős is elbukik, kezében hímzett kardjával. A befejezés mégsem egyszerű vereség: „Tarustoissa elää ainiaan” [A mondákban örökké él]. A címben szereplő „sankarihauta” [hősi sír] ehhez a véghez illik, míg a dal története a hőst a könyörtelen csata után legendává emeli.
