A "viola" szó a portugálban egy húros hangszert jelent, ami hasonlít a gitárra, de kisebb és gyakran regionális népzenében használják, különösen Brazíliában. Nem az angol "viola" (brácsa) megfelelője, hanem egy speciális brazil gitárfajta.
A dalban Michel Teló arról énekel, hogy "Deus tocando viola" (Isten brácsázik), ami egy gyönyörű és költői kép, ami a béke és a spiritualitás érzését kelti. Ez a szó egyedi a dalban, és felkelti a kíváncsiságot a brazil kultúra és zene iránt.
Michel Teló "Sonhos E Planos" című dala egy gyönyörű elmélkedés az idő múlásáról és az élet pillanatainak értékéről. Arról szól, hogy mi vár ránk a jövőben, a "tempo que vem depois" [az idő, ami ezután jön] – tele álmokkal és tervekkel. A dal arról beszél, hogy az élet, ahogy éljük, olyan, mint egy felhő az égen, ami "quando viu, já se foi" [amikor észrevetted, már el is tűnt].
Ez a dal arra emlékeztet, hogy éljük meg a jelent, a "Tempo agora" [Most az idő]. A szövegben megjelennek az ölelések, virágok, és a mély sóhajok, de a legszebb kép az, ahogy Isten brácsán játszik, miközben a nap lenyugszik. Ez a kép, "Deus tocando viola" [Isten brácsán játszik], egy csodálatos módja annak, hogy elmondja, az élet szépsége és az idő múlása mennyire szent és megnyugtató.