Amanecer jelentése „hajnal” vagy „napkelte”, és igeként azt is jelenti, hogy „hajnalodik”. A dalban az énekes minden hajnalban a hiányzó szerettére emlékszik, így ez a szó a magányos reggelek költői képét idézi fel.
A Maná itt egy szakítás utáni reggelt énekel meg, és semmit nem szépít rajta. A narrátor felébred, belenéz a tükörbe, és azt kell beismernie: „Me veo tan diferente” (annyira másnak látom magam). Körülötte a világ megy tovább a maga útján, „La gente pasa y pasa siempre tan igual” (az emberek jönnek-mennek, mindig ugyanúgy), csak neki nem stimmel többé az élet ritmusa.
A refrén egyetlen nyelvtani szerkezetre épül: „Si no te hubieras ido sería tan feliz” (ha nem mentél volna el, olyan boldog lennék). Ez a múltra vonatkozó feltételes mód, vagyis olyasmiről szól, amin már nem lehet változtatni, és a dal pontosan ebben a tehetetlenségben ragad. A legerősebb kép mégis „El frío de mi cuerpo pregunta por ti” (a testem hidege utánad kérdez), mert itt a hiány már testi érzés. A dalt Marco Antonio Solís írta, a Maná rockballadaként dolgozta fel.