A schuilen azt jelenti, hogy „elbújni” vagy „menedéket keresni”, gyakran valami nehéz vagy fenyegető dolog elől. A dalban a „niet te schuilen” arra utal, hogy a lány többé ne rejtse el valódi arcát a világ és mások elvárásai mögé, hanem merje önmagát adni.
Maan „Ze Huilt Maar Ze Lacht” című dala egy lányról szól, aki kívülről rendben lévőnek tűnik, miközben belül egyedül van és keresi önmagát. A vonaton a kabátjába húzódik, kinéz az ablakon, és azt kérdezi: „Hoe zou het voelen jezelf te zijn?” [Milyen érzés lehet önmagadnak lenni?] A cím, „Ze huilt maar ze lacht” [Sír, de nevet], pontosan ezt az ellentétet mutatja: a mosoly mögött ott van a fájdalom. A városban a kirakat tükrében egy másik ént lát, akiről tudja, hogy ő maga, mégsem akar olyan lenni. Elég erős kép, és kicsit szomorúan ironikus is.
A lány megszokásból azt mondja, hogy minden „altijd okay” [mindig rendben van], és úgy nevet, ahogy a többiek. Az „En nu, ze laat het los” [És most elengedi] fordulatnál viszont mintha abbahagyná a szerepjátszást. A dal felteszi a nehéz kérdést: mi történne, ha holnap nem bújna többé az „jobbik énje” mögé, hanem megmutatná az igazi arcát? Szeretnék-e még a barátai, ha sírna, és nem nevetne? A végén a történet egyes szám első személyre vált: „Ik zit hier alleen in de trein” [Egyedül ülök itt a vonaton]. Ettől a távoli szereplő hirtelen maga az énekes, vagy akár a hallgató lesz. A dal holland nyelvtanulóknak is jó példa arra, hogy a „maar” [de] hogyan kapcsol össze két ellentétes állapotot: sír, de nevet.