A „funambule” kötéltáncost jelent, vagyis olyan akrobatát, aki kötélen egyensúlyoz. Ritka és költői szó, amely különösen emlékezetessé teszi a dalszöveget.
A dalban Louane azt énekli: „En funambule, je pense à toi” („Kötéltáncosként rád gondolok”). A kifejezés átvitt értelemben arra utal, hogy bizonytalanul, egyensúlyozva próbál megbirkózni az érzelmeivel és a hiánnyal.
Louane „On Était Beau” című dala egy szakítás utáni, megszállott emlékezés története. Az énekesnő elbeszélője szinte bárhol jár, a másik emberre gondol: „Sur les trottoirs je pense à toi” [A járdákon rád gondolok], „Dans la nuit noire je pense à toi” [A sötét éjszakában rád gondolok]. Reggel, napfényben, lámpák alatt, utakon és ködben is ugyanoda jut vissza. A „je pense à toi” [rád gondolok] ismétlése szándékosan makacs és fárasztó, mintha az emlék nem engedné lélegezni. A „j’ai le cafard” [rossz kedvem van, el vagyok keseredve] francia kifejezés, nem szó szerint „csótányt jelent”: itt az elhagyatottság és a levertség rövid, hétköznapi neve.
A refrénben a múltbeli kapcsolat egyszerre szép és túl gyors: „On était beau” [Szépek voltunk], de „On accélérait sans freins” [Fék nélkül gyorsítottunk]. A dal legjobb, keserédes mondata szerint „On s’aimait trop / Pour s’aimer bien” [Túlságosan szerettük egymást ahhoz, hogy jól szeressük egymást]. Vagyis a nagy érzelem nem hozott nyugalmat, inkább féktelen rohanást. Közben felvillan egy egyszerűbb, boldog emlék is: gyakran „on souriait pour rien” [ok nélkül mosolyogtunk]. Most viszont a beszélő bocsánatot kér, nevetségesnek érzi magát, kifullad, megfullad, és úgy érzi, a szakadék szélén áll. A dal nem magyarázza meg, miért ért véget a kapcsolat, csak újra és újra megmutatja, milyen nehéz elszakadni attól, ami egykor szép volt.