Imbroglio jelentése „zűrzavar” vagy „bonyodalom”, és egy kissé választékos, ritkábban használt olasz szó. A dalban a szerelem kiszámíthatatlan káoszára utal: „Che imbroglio era, maledetta primavera?” vagyis „Micsoda zűrzavar volt ez, átkozott tavasz?”
A dalban egy régi, tavaszi szerelem emléke beszél: ölelkezés, fehérbor, virágok és régi dalok között nevettek magukon, aztán valami összekuszálódott. A visszatérő kérdés, „Che fretta c’era, maledetta primavera?” [„Miért kellett sietni, átkozott tavasz?”] egyszerre szemrehányás és játékos panaszkodás. A maledetta primavera szó szerint „átkozott tavasz”, mintha maga az évszak csábította volna őket túl gyors szerelembe. A „Per innamorarmi basta un’ora?” [„Egy óra is elég ahhoz, hogy szerelmes legyek?”] sor pedig viccesen túlzó, mégis nagyon őszinte: az elbeszélő pontosan tudja, milyen könnyű újra beleszeretni.
Közben a vágy és a valóság nem ugyanoda tart. „Che resta di un sogno erotico se al risveglio è diventato un poeta?” [„Mi marad egy erotikus álomból, ha ébredéskor költővé változott?”] Ez furcsa, szellemes kép: az éjszakai vágy reggelre szép szavakká szelídül, miközben a másik már nincs ott. Üres kézzel marad, és azt mondja, nem tud többé úgy tenni, „come se non fosse amore” [„mintha ez nem szerelem lenne”]. Még egy véletlen szemlehunyás is a másikra irányítja a gondolatait. A végén a dal nem oldja meg ezt a kusza helyzetet, csak tovább kérdez, és a „na, na, na” refrénnel szinte táncolva engedi el azt a tavaszt, amely túl gyorsan hozta el a szerelmet.