Kulkurina a "kulkuri" szóból ered, ami "vándort" vagy "csavargót" jelent. Az "-na" rag a "-ként" jelentést adja hozzá, így a szó "vándorként" fordítható.
A dalban a Korpiklaani ezt a szót használja, hogy leírja a főszereplő életmódját, aki a világot járja, iszik és élvezi az életet anélkül, hogy a holnapra gondolna. Ez a szó tökéletesen megragadja a dal kalandos és szabad szellemű hangulatát.
A dal egy vándorló zenész játékos, kicsit csibészes világjárásáról mesél. „Miesten mieli maailmalle” [A férfiak gondolata a világ felé fordul], a főhős pedig ismeretlen ösvényeken, tengereken és utakon kel át. „Kulkurina maailmalla” [Vándorként a világban] zenél idegen népeknek, miközben az ital és az élet iránti szomj hajtja tovább. A „Soitel' viinan vihmomana” [Italtól fröcskölve, ittasan zenéltem] sor szándékosan túlzó és mulatságos képet ad erről a szabad, kissé féktelen életmódról.
Az út Mexikóba vezet, „Jossa elo on tequilaa” [ahol az élet tequila], majd Argentínán, Kolumbián és Chilén át Brazíliába, „Jossa elo caipirinhaa” [ahol az élet caipirinha]. A tequila mexikói párlat, a caipirinha pedig brazil koktél, így a refrénben az országok és az italok szinte egyetlen nagy, könnyen énekelhető utazássá olvadnak: „Caipirinha, tequila” [Caipirinha, tequila]. A vándor nem aggódik a holnap miatt, addig járja a világot és mulat, „Kun ol' kyllin jano juotu” [amikor már elég szomjat oltott], míg végül az öröm megöregszik, és a szíve hazafelé húzza. A finn Korpiklaani ezt a történetet harsány, kocsmai együtténekléshez illő egyszerűséggel adja elő, amit az „Un, dos, tres, cuatro” [Egy, kettő, három, négy] is szépen megtol.