Infortune jelentése 'szerencsétlenség' vagy 'balszerencse'. Ez egy régebbi, irodalmibb szó, amit nem hallani minden nap a modern francia dalokban.
A dalban a főszereplő a holdhoz fordul a bánatával, és a „quelle infortune” kifejezéssel fejezi ki, mennyire szerencsétlennek érzi magát. Ez a szó mélységet és drámaiságot ad a szövegnek, kiemelve a karakter reménytelen helyzetét.
Az „J'ai demandé à la lune” egy különös, kissé szürreális vallomás: a beszélő a Holdtól kérdez, miközben a Nap még csak nem is tud róla. Megmutatja neki az égési sebeit, de a Hold kineveti. Ez a furcsa jelenet egyszerre játékos és szomorú: mintha a természethez fordulna segítségért, mert ő maga nem gyógyul, a válasz pedig közönyös gúny. Amikor azt kérdezi, hogy a másik még akarja-e őt, a Hold ezt feleli: „j'ai pas l'habitude de m'occuper des cas comme ça” [nem szoktam ilyen esetekkel foglalkozni]. A „cas”, vagyis „eset”, szándékosan tárgyilagos szó, ezért a válasz különösen hidegen és kissé abszurdul hangzik.
A kapcsolat emléke sem biztos talajon áll: ők ketten valaha nagyon biztosnak hitték magukat, mégis azt mondogatták, hogy ez csak egy kaland, és nem fog sokáig tartani. Most a beszélőnek „nincs sok mondanivalója”, és nevetést sem tud könnyen előcsalogatni, mert mindig a legrosszabbat képzeli el, miközben a legjobb lehetőség is fáj neki. Ettől a dal nem nagy magyarázatot ad a szakításra, hanem töredékes képeket: sebeket, egy rosszkedvű eget, egy gúnyolódó Holdat és valakit, aki még mindig választ keres egy bizonytalan kapcsolatban.