A baladin szó jelentése 'vándorzenész' vagy 'vándorénekes'. Ez egy régiesebb, romantikusabb kifejezés, ami nem fordul elő gyakran a mai dalokban.
A dalban Garou a saját "baladin"-ötleteire utal, ami arra enged következtetni, hogy ő is egyfajta vándor, aki a szerelem és az élet útjain jár. Ez a szó mélységet és egyedi hangulatot ad a szövegnek, és segít megérteni az énekes önképét.
Garou, a kanadai énekes ebben a dalban szinte egy szerelmi pohárköszöntőt mond. Az ismétlődő „À toi” [Neked] egyszerre szól a nő szépségének, gyengéd szavainak és annak a kislánynak, aki valaha volt. A megszólaló nem idealizálja teljesen a kapcsolatot: megemlíti a nő múltját, bánatait és régi „hercegeit”, a saját haragját, hallgatását és időnkénti árulásait is. Ettől a vallomás kedvesen őszinte, néha pedig kissé pimasz. A „mots tendres un peu artificiels” [néha kissé művi gyengéd szavaid] például finoman odaszúr, miközben mégis szeretettel beszél róla.
A dal később a közös jövő felé fordul: „À l'enfant qui viendra / Qui nous ressemblera” [A gyermeknek, aki majd eljön, és ránk fog hasonlítani]. Ez nem kész tervként jelenik meg, inkább közös álomként. A végén az „À nous” [Ránk] már nemcsak a szerelmespár jelenéről szól, hanem az emlékekről, a reményekről, a következő első randevúról és „ces milliers d'amoureux” [arról a több ezer szerelmesről], akik hozzájuk hasonlóan szeretnek. A dal szépsége abban van, hogy a nagy romantikus ígéretek mellé odateszi a hibákat, a régi történeteket és egy kis földhözragadt humort is.