A 송곳니 [songgotni] jelentése „szemfog” vagy „agyar”, ezért sokkal erőteljesebb és emlékezetesebb szó, mint egy hétköznapi „fog”.
A dalban az 내 하얀 송곳니 [nae hayan songgotni], vagyis „az én fehér agyaraim” a vámpíros, sötét képi világot idézi, miközben az énekes új, veszélyesebb identitását fejezi ki. Ez a különleges szó jól kapcsolódik a dal vörös fényekkel, vérrel és végzettel teli hangulatához.
A Given-Taken egy sötét, mégis lendületes küszöbhelyzetet mutat: az énekes egy új világ első napján ébred, miközben a nap fénye egyszerre világítja meg és vakítja el. „But I go now, 꿈을 좇아” [De most megyek tovább, az álmomat követve] mondja, majd a kérdések erdején és a kétségek között halad előre. A „given or taken” [kapott vagy megszerzett] visszatérő kérdése azt feszegeti, hogy amit elér, azt a sors adja-e neki, vagy neki kell elvennie és bizonyítania érte. Ez jól illik a „운명의 화살” [a végzet nyilai] képéhez is: mintha egy nyílzápor közepén kellene választania a kijelölt út és a saját döntése között.
A dal legerősebb képei a vörös tekintet, a fehér szemfog és a koronára hulló vér. Ezek nem békés felnőtté válást mutatnak, hanem egy veszélyes átlépést két világ között. „Oh 난 너에게 걸어가지” [Ó, feléd indulok] ismétlődik, miközben az énekes a túloldalon álló „te” felé tart, hogy összekösse a két világot, és elérje az „új világot”. A sok mögötte maradó kétely és bizalmatlanság ellenére felteszi a lábát az égre, sőt kijelenti: „난 이제 세상을 뒤집어” [Most felforgatom a világot]. Nagyon filmszerű, kissé vérszomjas kép, de éppen ettől működik: az álom követése itt nem puha séta, hanem próba, amelyben a szereplőnek át kell lépnie a saját határán.