A "solfège" szó a zenei oktatásban használt szolfézsra utal, ami a hangok és ritmusok olvasását és éneklését jelenti.
Ebben a dalban Piaf ezt a szót metaforikusan használja, hogy kifejezze, mennyi bánat és emlék gyűlt össze benne, mintha az élete egy "szolfézs" lenne, tele dallamokkal és ritmusokkal, amelyek a szívét dobogtatják. Ez egy szokatlan és költői kép, ami mélyebbé teszi a dal mondanivalóját.
Edith Piaf "Padam, Padam" című dala egy fülbemászó dallamról szól, ami éjjel-nappal kísérti az énekesnőt. Ez a dallam nem újkeletű, hanem olyan régi, mint ő maga, és mintha "százezer zenész húzná magával" (Traîné par cent mille musiciens). Mintha ez a dallam tudna mindent a múltjáról, és folyton emlékeztetné a régi szerelmekre.
Ez a dal arról szól, hogy a dallam "futva érkezik mögöttem" (Il arrive en courant derrière moi), és folyton azt mondja: "emlékezz" (Il me fait le coup du souviens-toi). Mintha ujjal mutogatna rá, és a múltja, a szerelmei, a "július 14-i szeretlekek" (Des je t'aime de quatorze juillet) mind felvonulnának előtte. Még azt is mondja, hogy "szomorúságot kell tartogatni későbbre" (Faut garder du chagrin pour après), mert a dallam egy "fából készült szívként dobog" (Qui bat comme un coeur de bois), és magában hordozza az összes emléket és bánatot.