A gatos pingados szó szerint azt jelenti, hogy „csöpögő macskák”, de ez egy játékos portugál kifejezés arra, hogy egy eseményen csak nagyon kevesen vannak jelen. A dalban a bulin mindössze nyolc-kilenc ember volt, ezért a kifejezés humorosan érzékelteti a kis létszámot.
Az „Eu Me Lembro” egy első találkozás emléke, tele apró, kissé ügyetlen részletekkel. A narrátor egy reggel vagy délután érkező emberről mesél, miközben a másik fél felmegy hozzá. Ő köszön: „Oi! Fica à vontade” [„Szia! Érezd otthon magad!”], de a másik nem is hallja. Innen lesz igazán kedves a történet: a nagy sorsszerű pillanat helyett egy félresikerült köszönésből, egy szeptemberi vagy decemberi kedd vagy csütörtök emlékéből bontakozik ki az ismeretség. A visszatérő sor, „a vida colocou ele/ela pra mim” [„az élet nekem adta őt”], játékosan úgy hangzik, mintha maga az élet rendezte volna össze ezt a két embert.
A buli sem tökéletesen elegáns: mindössze „nyolc-kilenc kósza macska” van a teremben, ami a brazil „gatos pingados” kifejezés szó szerinti képe, vagyis nagyon kevés vendéget jelent. Van feijoada is, ám a költői menü egyik furcsa fogása a mézbe tekert sonka és sárgadinnye. A narrátor szerint a másik viccesnek találta, amit mondott, ő pedig úgy tett, mintha nevetne. A félrecsúszott blúz és a különös öltözék teszi teljessé a jelenetet. Mégis minden részlet megmarad benne: „Pode me perguntar de cada coisa que eu me lembro” [„Bármiről kérdezhetsz, mindenre emlékszem”]. Clarice Falcão és Moska dala ettől olyan szerethető: egy kapcsolat kezdetét nem nagy gesztussal, hanem elrontott köszönéssel, kínos nevetéssel és pontosan megőrzött apróságokkal meséli el.