A wpław jelentése: „úszva” vagy „vízen át úszva”. A dalban a férfi játékosan arra kéri a Balti-tenger királynőjét, hogy ússzon oda hozzá, ezért a szó romantikus és kalandos hangulatot teremt.
Ez egy ritkább, irodalmias lengyel határozószó, amely sokkal különlegesebb, mint az egyszerű pływać („úszni”).
Artur Andrus dala egy balatoni? Inkább lengyel tengerparti nyári románcot forgat ki szeretetteljesen. Egy nő tánc közben beleszeret egy férfiba, akinek a „Słodycz jego ust” [Az ajkának édessége] és a „gruby, złoty łańcuch” [vastag, aranylánca] egyszerre romantikus és kissé nevetséges kellék. A férfi „obiecał gwiazdkę z nieba” [megígérte neki a csillagot az égről], vagyis nagy dolgokat ígér, aztán azt tervezi, hogy a szezon után kebabot árul, és együtt bejárják a világot. A „sztuczny kwiat” [művirág] lelövése pedig olyan túlzó, tengerparti hősködés, amelyet nehéz komolyan venni.
A nő sem marad adós a nagy tervekkel: kagylófüzért fűz neki, dicséri az „odlotowy siekacz” [menő metszőfogát], és azt mondja, hogy még a férje is kedvelni fogja. A kapcsolat persze nem tart sokáig. A férfi fekete motoron elhajt, és kiderül, hogy ugyanilyen ígéretekkel járja Lengyelország más strandjait is. A refrénben a „płyńże do mnie wpław” [ússz hozzám] játékosan csábító felszólítás, a „królowa nadbałtyckich raf” [a Balti-tenger zátonyainak királynője] pedig már önmagában abszurd cím. A végén a „nadbałtyckich” [balti-tengeri] helyére egymás után Podkarpatszka, Szentkereszt, Mazóvia, Varmia és Mazúria, Felső-Szilézia, végül Białowieża kerül. Ettől a strandrománc egész Lengyelországra kiterjedő, szándékosan képtelen udvarlási tréfává változik.