На заре azt jelenti, hogy 'hajnalban' vagy 'napkeltekor'. Ez egy gyönyörű és költői kifejezés, amely a nap kezdetét, az új reményt és a megújulást idézi.
A dalban ez a kifejezés többször is megjelenik, és a refrén kulcsmondata: "На заре голоса зовут меня" (Hajnalban hangok hívnak engem). Ez a sor misztikus és álomszerű hangulatot teremt, mintha a hajnal egy mágikus időszak lenne, amikor a világ és az ember lelke közötti fátyol elvékonyodik. Ez a kifejezés tökéletesen megragadja a dal éteri és nosztalgikus hangulatát.
Az „Na Zare”, vagyis „Hajnalban”, álomszerű képekből építkezik. A lírai én sorsának egyenletes futásáról, az éjszakáról, a szomorúságról és a lélek ragyogásáról énekel, miközben megjelenik a holdfény, a májusi eső és a földi harmat álmos csillogása. A „„На заре голоса зовут меня”” [„Hajnalban hangok hívnak engem”] sor újra és újra visszatér, ezért a hajnal itt nem egyszerű napszak: olyan pillanat, amikor valami vagy valaki hívja az énekest az ég felé.
A dal képei egyszerre gyengédek és nagyra törők. „„Солнца свет и сердца звук”” [„A nap fénye és a szív hangja”] mellé félénk tekintet és erős kezek társulnak, majd elérkezik „„звёздный час моей мечты”” [„álmom csillagórája”]. A végén már nemcsak hangok, hanem maga az ég hívja: „„На заре небеса зовут меня”” [„Hajnalban az ég hív engem”]. Nincs hosszú történet vagy konkrét helyszín, inkább egy különös ébredés pillanatát halljuk, ahol a szomorúság, a vágy és a remény együtt néz felfelé.