Uzay szó szerint azt jelenti, hogy "űr" vagy "világűr". Ez egy érdekes és egyedi szó, amely nem gyakran fordul elő a dalszövegekben, és azonnal felkelti a figyelmet.
A dal címeként és a szövegben is szerepel: "Uzay olmuş, bak, kafam" (Nézd, az űr lett a fejem). Ez a kifejezés azt sugallja, hogy a beszélő feje tele van gondolatokkal, zavaros, vagy éppen annyira tágas és felfoghatatlan, mint az űr. Ez a metafora mélyebb értelmet ad a dalnak, és elgondolkodtatja a hallgatót.
Az „Uzay” egy különös, kissé elszállt szerelmi helyzetet rajzol ki. A török refrénben az énekes ezt mondja: „Seninle bi' şansım olmadı ama” [Nem volt esélyem veled, de], majd hozzáteszi: „Belki bi' gün, sararsın bana” [Talán egy nap átölelsz]. A „sarılmak” ölelkezést jelent, itt pedig a „sararsın bana” közvetlenül azt sugallja, hogy a másik egyszer még magához húzhatja. Közben „Kovalar beni ben kaçmam” [Üldöz engem, én nem menekülök], vagyis a gondolat vagy a vágy újra és újra utoléri, ő pedig nem próbál elszaladni előle. A visszatérő „Aramızda bi' kilit var” [Van köztünk egy zár] egy elakadt kapcsolat képét adja, a „Uzay olmuş, bak, kafam” [Nézd, az űr lett a fejemben] pedig szlengesen azt jelenti, hogy teljesen szétesett, összezavarodott a gondolkodása.
A Moro La Florhoz kötődő spanyol rész ugyanezt az elérhetetlen alakot más képekkel mutatja: „Corazón de hielo y piel de metal” [Jégszív és fémbőr], aki mindig távol van, mindig egy lépéssel előrébb jár. A beszélő egy „interminable caminar” [véget nem érő gyaloglás] közben próbál továbblépni, de kijelenti: „Nada me va a curar mi herida” [Semmi sem fogja begyógyítani a sebemet], még ember sem. Az „Anestesiándonos, iluminándonos, endemoniándonos” [Elaltatva, megvilágítva, démonná téve minket] szándékosan furcsa, túlzó sor, mintha ez a kapcsolat egyszerre tompítaná, felkavarná és eltorzítaná őket. A végén mégis ott a makacs mondat: „Ya no hay dolor” [Már nincs fájdalom].