A pakahtua szó azt jelenti, hogy 'szétpukkadni', 'szétrobban', vagy 'elárasztva lenni' valamilyen erős érzéstől, például örömtől, bánattól vagy vágytól.
A dalban az énekes azt fejezi ki, hogy annyira élni akart, annyira vágyott az érzésekre, hogy "szét akart pukkadni" tőlük. Ez egy nagyon kifejező és drámai szó, ami jól illusztrálja a dalszöveg intenzív érzelmi töltetét.
A Mokoma „Syyttävä Sormi” című száma egy igazi himnusz azoknak, akik belefáradtak abba, hogy mások mondják meg nekik, kik ők és mit tehetnek. A dal elején a főszereplő tele van vággyal: „Tahdon rakastaa, Tahdon elää, Tahdon luottaa, Tahdon elää” [Szeretni akarok, Élni akarok, Bízni akarok, Élni akarok]. Érezni akarja az életet minden porcikájával, „Iholla, mielellä, kielellä elää” [Bőrrel, elmével, nyelvvel élni], sőt még a félelmet is át akarja élni, csak hogy érezze, él.
De aztán jön a „te”, aki folyamatosan lehúzza: „Sinä sanot etten osaa, Sinä sanot etten pysty” [Azt mondod, nem tudok, Azt mondod, nem vagyok képes rá]. Azt mondja, hiányzik belőle valami, és a főszereplő, sajnos, el is hiszi. De a dal végére valami megváltozik! A „Syyttävä sormi poikki! Riks Raks!” [A vádló ujj eltörve! Riks Raks!] sorral egyértelműen szakít a múlttal. Már nem „akar” élni, hanem „fog”: „Aion rakastaa, aion elää” [Szeretni fogok, élni fogok]. Ez a dal arról szól, hogy végre a saját kezedbe vedd az életedet, és ne hagyd, hogy mások határozzanak meg téged.