A farstubro egy jellegzetes svéd szó, amely a ház bejárata előtti kis verandát vagy előtornácot jelenti. A dalban az énekes kedvese apjának farstubrojánál áll, szegényen, arany nélkül és szakadt cipőben, ami erős, filmszerű jelenetet teremt.
Ez a ritkább, kulturálisan is érdekes szó sokkal emlékezetesebb, mint egy hétköznapi „ajtó” vagy „ház”, és jól érzékelteti a svéd vidéki környezetet.
Ez a dal egy nagy ígérettel kezdődik: a hold hideg, tiszta fénye ragyogjon a közös álmokon, és a férfi mindent odaadna annak a lánynak, akit a legszebbnek lát. A refrénben a „Norrlands glimmande guld” [Norrland csillogó aranya] nem egyszerűen pénzt jelent. Norrland Svédország északi része, a dal világában pedig az ottani patakokban és vízfolyásokban keresett arany egyszerre kincs és szerelmi ajándék. A férfi ezt ígéri: „För dina vackra ögons skull” [A te gyönyörű szemeidért].
A történet akkor lesz igazán emberi, amikor kiderül, hogy mindent feltett bizonytalan lapokra, és nagyot veszített. Mégis összeszorítja a fogát, mert tudja, hová tart: aranyat akar találni Norrland vizeiben, hogy visszatérhessen vele. Csakhogy amikor megérkezik a lány tornácához, nincs nála semmi, csak szakadt cipő, egy pókeradósság és „min kärlek så brännande het” [a szerelmem, amely olyan perzselően forró]. Szép, kissé vakmerő és egy kicsit fájdalmas vállalkozás ez: aranyat akar adni a lánynak, a dal végére pedig maga a lány lesz „Norrlands glimmande guld” [Norrland csillogó aranya].