Zburătorul szó szerint azt jelenti, hogy „a repülő” vagy „a szárnyas lény”. Ez egy mitológiai figura a román folklórban, egy szellem vagy démon, amely éjszaka meglátogatja a fiatal lányokat és nőket, szerelmet és vágyat ébresztve bennük.
A dalban az énekes ezt a mitikus lényt használja metaforaként egy olyan szerelemre, amely nem volt valóságos, csak a saját képzeletének szüleménye. A „Zburătorul din povești, în povestea mea” (A mesék repülő lénye, az én történetemben) sor kiemeli, hogy a szerelem csak egy illúzió volt, egy álom, ami sosem vált valóra.
Ez a dal egy szívszorító utazás az elveszett szerelem és a valóság elmosódó határai között. A dalszöveg arról szól, hogy valaki próbálja megérteni, miért felejtették el, és miért tűnnek el a szavai a másikhoz intézve. „Oare am fost ca oricine, de ce m-ai uitat?” [Vajon olyan voltam, mint bárki más, miért felejtettél el?] – ez a kérdés visszhangzik az egész dalban, és a bizonytalanságot fejezi ki, hogy vajon valaha is létezett-e igazán a másik számára.
A dalban megjelenik a „Zburătorul” [Repülő] motívuma, ami egy román mitológiai lény, egy éjszakai szellem, aki elrabolja az emberek szívét. Itt azonban a dalban ez a figura a képzelet szüleménye, egy nem létező szerető, akit a főszereplő teremtett magának: „Tu n-ai fost adevărat / Ești doar invenția mea / Zburătorul din povești / În povestea mea” [Nem voltál igaz / Csak a képzeletem szüleménye vagy / A mesék Repülője / Az én történetemben]. Ez a felismerés, hogy a szerelem csak egy illúzió volt, nagyon fájdalmas. A „Te caut, dar oceane se sparg și cad în gol / Te rog iar, să mă mai porți cu tine-n zbor” [Kereslek, de óceánok törnek szét és hullanak a semmibe / Kérlek újra, vigyél magaddal a repülésbe] sorok pedig azt mutatják, hogy hiába a fájdalom és a valóság, a vágy, hogy újra együtt legyenek, még mindig erős.