A червонец szó egy régi orosz pénzérmére utal, pontosabban egy tízrubeles aranyérmére. Ez a szó ritkán fordul elő a modern orosz nyelvben, és különleges hangulatot kölcsönöz a dalnak.
A dalban a "хоть за червонец, хоть за сто" (akár tíz rubelért, akár százért) kifejezés azt jelenti, hogy bármilyen áron, bármennyi pénzért. Ez a szóválasztás kiemeli a dal nosztalgikus hangulatát és a régi idők emlékét.
A dal egy rövid, de nagyon várt hazatérés története. A beszélő hosszú ideig távol volt, útközben hiányolta a kedvesét, most pedig repülővel érkezik hozzá: „Я прилетел часов на сто” [Nagyjából száz órára repültem ide]. Ez a száz óra egyszerre ajándék és fájdalmas korlát: együtt lehetnek, de már most tudják, hogy hamarosan újra el kell válniuk. A nő ételt készít az asztalra, az ölelésével enyhíti a férfi fáradtságát, és aznap éjjel nem akarnak aludni. A „Скорей сними мою усталость” [Gyorsan vedd le rólam a fáradtságot] szándékosan játékos, közeli kép: nem gyógyszerről van szó, hanem arról, hogy a találkozás és a gyengédség visszaadja az erejét.
A részletek teszik igazán emberivé a helyzetet. A férfi észreveszi, hogy kedvese lefogyott, és szerinte még fiatalabbnak látszik, virágot viszont nem hozott, mert „полдня мотался в небе” [fél napig a levegőben utazott], az égen pedig sehol sem lehet virágot venni, „хоть за червонец, хоть за сто” [sem tízért, sem százért]. A „червонец” itt régi, köznyelvi megnevezés tíz rubelre, vagyis a sor kicsit viccesen azt mondja: még pénzért sem lehetett volna beszerezni. A végén az ígéretek már üresen hangzanak, mégis bízik benne, hogy a másik kivárja. A távolság, a repülés, a száz közös óra és a „венок из ожиданий” [a várakozás koszorúja] együtt egy olyan szerelem képét adják, amelyet az újabb és újabb találkozások tartanak életben.