Наудачу [naudachu] azt jelenti, hogy „vaktában” vagy „a szerencsére bízva”. A dalban a „наудачу сердце не прячу” [naudachu serdtse ne pryachu] sorban az énekesnő azt fejezi ki, hogy többé nem rejti el a szívét, hanem vállalja az érzelmeit, még akkor is, ha ez kockázatos.
Ez a dal egy búcsúzó utas története, aki talán túl gyorsan mondott le a szerelméről. A másik régen azt suttogta neki: „Я буду тебя ждать” [Várni fogok rád]. Most a főszereplő azon töpreng, vajon még mindig várják-e, de nincs módja ellenőrizni. Közben egy boldog jegyet szorong a kezében, amely Moszkvából Vlagyivosztokba viszi. A „счастливый билет” [boldog jegy] itt egyszerre jelenthet reményteli utazást és egy utolsó lehetőséget, miközben ő maga is beismeri: „Разрываюсь, сердце теряю” [Szétszakadok, elveszítem a szívem].
A refrénben újra és újra elhangzik: „Мне очень жаль, моя любовь” [Nagyon sajnálom, szerelmem], majd „Я точно знаю, не забуду тебя” [Biztosan tudom, nem felejtelek el]. Vlagyivosztok nem magyarázatként jelenik meg, hanem nagyon is konkrét távoli úti célként, ahová hajnalban elrepül. Bár még fáj neki, és felteszi a kérdést: „Зачем же с тобой простилась” [Miért búcsúztam el tőled?], nem fordul vissza. A régi jegyet azonban megtartja, mintha a kapcsolat és a megbánás kis, kézben tartható emléke lenne.