Az „inceden inceden” jelentése szó szerint „finoman, apránként”, a dalban pedig azt fejezi ki, hogy valami gyengéden és szinte észrevétlenül simogatja a lelket. A kifejezés ismétlése még lágyabb, költőibb hangulatot ad neki: „Ruhumu okşuyor inceden inceden” annyit tesz, hogy „finoman simogatja a lelkem”.
Tuğba Yurt „İnceden İnceden” című dala egy későn visszatérő volt szerelemnek ad határozott választ. A megszólaló szerint a másik fél elkésett: „Geri dönmek için geç kaldın” [Elkéstél a visszatéréssel]. Nem akarja túlértékelni a kapcsolatot sem: „Varlığınla ne kazandırdın? Yokluğunla ne kaybettiriceksin?” [Mit nyertem azzal, hogy jelen voltál? Mit veszíthetek azzal, hogy hiányzol?] A „karalar bağlamak” [feketébe öltözni, gyászolni] török kifejezés itt azt jelzi, hogy a fájdalom, amelyet magára vett, idővel leoldódik róla. Egy-két nap múlva tovább tud lépni, és még egy kő sem állíthatja meg: „Taş olsan, yoluma kalbim seni paralar” [Ha kő lennél is az utamban, a szívem szétzúzna téged]. Ez elég merész kép, és pontosan ettől olyan elszánt a dal.
A másik fél újrakezdést kér: „Gel deneyelim” [Gyere, próbáljuk meg], de a válasz röviden: „Olur mu yeniden?” [Lehetne még egyszer?]. A „Ruhumu okşuyor inceden inceden” [Finoman, finoman simogatja a lelkem] azt mutatja, hogy a szép szavak még hatnak rá, csak már nem csapják be. A „Kanmam be oğlum” [Nem dőlök be, fiú] bizalmas, kissé csípős megszólítás, nem szó szerinti „fiam”. A „neler gördüm neler” [Mennyi mindenen mentem keresztül] és a „Nasibi aldım, tüm yeminlerden” [Megkaptam a részem az összes esküből] arra utal, hogy a sok ígéretből már bőven jutott neki. A dal varázsa ebben az ellentétben van: a gyengéd, suttogó „inceden inceden” mögött egy olyan ember beszél, aki már nem hisz könnyen az újabb fogadkozásoknak.