A Zaunpfahl szó szerint „kerítésoszlop”, vagyis egy kerítés vastag oszlopa. A dalban a „jeden Wink mit dem Zaunpfahl ignoriert” kifejezés a német mit dem Zaunpfahl winken idiomatikus fordulata, amely azt jelenti: nagyon egyértelmű célzást adni, szinte „nagyon átlátszóan utalni” valamire, mégis figyelmen kívül hagyni azt. Ez ritka, humoros és könnyen megjegyezhető szó, amely a dal kapcsolatokról szóló üzenetét is jól kiemeli.
Tim Bendzko és Cassandra Steen dala azt az első, szinte hihetetlen felismerést mutatja meg, hogy az ember még sincs egyedül. A visszatérő sor, „Das geht mir unter die Haut” [Ez a bőröm alá hatol, vagyis mélyen megérint], egy meleg nyári szélhez hasonlítja ezt az érzést. A szereplők korábban szinte megtanultak a magányra, és még a „Wink mit dem Zaunpfahl” [nagyon egyértelmű célzás, szó szerint: integetés a kerítésoszloppal] sem vették észre. Közben üres burkokkal vették körül magukat, amelyek már a jobb élet látványát is eltakarták.
A dal akkor fordul igazán reménytelivé, amikor két ember felismeri, hogy kapcsolat köti össze őket. „Dass wir verbunden sind” [Hogy össze vagyunk kapcsolódva] és a szavak nélküli közös éneklés azt jelzi, hogy nem kell mindent kimondaniuk ahhoz, hogy értsék egymást. A „Bis ich zu Hause bin” [Amíg haza nem érek] itt nem feltétlenül egy konkrét házat jelent, inkább azt a biztonságot, amely felé a másik ember vezeti őt. A „Komm, wir reißen aus” [Gyere, szökjünk el] kicsit vakmerő, de nagyon kedves meghívás: hagyjuk ott a bénító ürességet, és induljunk el együtt.
Tim Bendzko 1985-ben született Kelet-Berlinben. Már 16 évesen saját dalokat írt, néhány félévig protestáns teológiát tanult a Berlini Szabadegyetemen, de nem fejezte be, 2009-ben pedig a Söhne Mannheims együttes tehetségkutatóját megnyerve lemezszerződést kapott.
Első albuma, a Wenn Worte meine Sprache wären 2011-ben jelent meg, és a lemezen szereplő "Nur noch kurz die Welt retten" című kislemez 47 hétig volt a német slágerlistán. Ugyanebben az évben Berlint képviselve megnyerte a Bundesvision Song Contestet az album címadó dalával. Az Am seidenen Faden (2013) és az Immer noch Mensch (2016) is az első helyig jutott Németországban, emellett a "Keine Maschine" című dalt és a Cassandra Steennel közös "Unter die Haut" duettet is tőle ismerik.