Hésite azt jelenti, hogy 'habozik' vagy 'ingadozik'. Ez egy olyan szó, amely az emberi érzelmek és bizonytalanságok mélységét fejezi ki, és nem egy mindennapi kifejezés, amit minden dalban hallani.
A dalban a szöveg így szól: "Et j'hésite ce jours là est si loin" (És habozom, az a nap olyan messze van). Ez a szó tökéletesen megragadja azt az érzést, amikor valaki bizonytalan a jövővel kapcsolatban, és fél a veszteségtől, ami mélyebb értelmet ad a dal romantikus témájának.
A dal egy búcsú előtti, sürgető csókot kér: „Bésame, bésame mucho” [Csókolj meg, csókolj meg nagyon], „Como si fuera esta noche la última vez” [Mintha ez az éjszaka lenne az utolsó alkalom]. Az énekes fél attól, hogy újra elveszíti a másikat, ezért úgy kapaszkodik ebbe a pillanatba, mintha nem lenne holnap. A francia sorok ugyanezt a bizonytalanságot folytatják: „Qu'on se voit pour la derniere fois” [Hogy talán utoljára látjuk egymást], majd sok csókot kér, hogy elfelejthesse az idő gyors múlását. Ez elég közvetlen, sőt kissé kétségbeesett kérés, de éppen ettől működik olyan jól.
A dalban a távolság és a remény egyszerre van jelen. A beszélő azt mondja, hogy egy szép nap talán visszatér, mégis túl messzinek érzi, ezért inkább azt kéri, hogy ketten ne higgyenek benne. A vágy „örökkévalóként” repül a megszólított felé, az éjszaka pedig továbbhalad, miközben ő halkan szerelmes dalt énekel. A végén újra visszatér a spanyol refrén, és megjelenik egy halvány ígéret: „Si je reviens mon amour le bonheur va chanter” [Ha visszatérek, szerelmem, a boldogság énekelni fog]. A dal spanyol és francia szövege így ugyanazon a nyelven beszél: a szerelem egyetlen szava az „aimer”, vagyis szeretni.