Az "Anema e core" egy nápolyi kifejezés, ami szó szerint azt jelenti, hogy "lélek és szív". Ez a dal címe és refrénje is, ami a mély, teljes odaadást fejezi ki valaki iránt.
Ez a kifejezés a nápolyi kultúra és zene ikonikus része, és a dalban a szerelem és a szenvedély legmélyebb érzéseit közvetíti. Nem egy mindennapi szó, hanem egy különleges, regionális kifejezés, ami a dal érzelmi magját adja.
Serena Brancale dala azonnal egy forró déli film díszletei közé ránt: képzeld el magad egy nyitott tetejű taxiban egy olyan csókkal, amit muszáj mindenkinek látnia („Un bacio che s'ha dda vedé” - Egy csók, amit látni kell). A szöveg nem lacafacázik a holnapi hazugságokkal, a carpe diem szellemében inkább Maria Callas operaénekesre hivatkozik, miközben simán számonkéri a párját, hogy miért a modern elektronikus ütemeket erőlteti a salsa helyett: „Perché metti questa cassa dritta? Io con te vorrei ballare salsa” (Miért rakod be ezt az egyenes dobot? Én veled salsázni szeretnék).
A dal igazi ízét az olasz és nápolyi dialektus keveredése adja, ahol az amerikai mozik világa találkozik a dél-olasz utcával. Serena nem fél attól, hogy a vallomása kicsit giccses vagy régimódi lesz („Non lo so se ti suonerà neomelodico” - Nem tudom, túl neomelodikusnak hat-e neked), mégis odaadja magát: a címbeli nápolyi kifejezés, az „Anema e core” azt jelenti, lélek és szív. Nála az elegancia lentről jön, mint a jazz, és a vagány utcai tolvajt („mariuolo”) is simán párba állítja a Hold két oldalával, amíg a szerelem teljes odaadást jelent, nem csak testi játékot.
Serena Brancale egy olasz énekesnő és dalszerző, aki Bariból származik. 2015-ben a Sanremo Fesztiválon a „Galleggiare” című dalával szerzett szélesebb ismertséget.
Azóta több lemeze is megjelent, köztük a Soulove 2019-ben és a Je sò pazza 2022-ben. Zenéjében gyakran keverednek a jazz és a soul elemei.