Ilmalaivueita a szó az "ilmalaivue" többes számú partitív alakja, ami "légi flottát" vagy "repülőrajt" jelent. Ez egy elég ritka és költői szó, ami nem gyakran fordul elő a mindennapi beszédben vagy a dalszövegekben.
A dalban a "Vaan muistan ilmalaivueita taivaanrantaan lentäneitä" sorban szerepel, ami azt jelenti, hogy "De emlékszem az égbolton repülő légi flottákra". Ez a kép egyfajta álomszerű, szürreális hangulatot teremt, és a feledés ködéből felbukkanó, mégis élénk emlékekre utal, ami nagyon érdekessé teszi a szót.
A Pariisin Kevät "Kesäyö" című dala egy igazi hangulatbomba, ami elrepít minket egy finn nyári éjszakába. Képzeld el, ahogy a félhomályban ülsz, és elindul egy pillanat, ami "nem ér véget soha" ("Kuin ei se loppuisi milloinkaan"). A csend megérkezik, és egy lény azt kiáltja: "Ne félj a világtól" ("Älä pelkää maailmaa"). Ez a dal tele van ilyen misztikus, mégis megnyugtató képekkel.
A dalszövegben megjelenik az űr, ami minket figyel, miközben kint nyári éjszaka van, és "könnyek hullanak az arcra" ("Satoi kasvoille kyyneleitä"). Később a tengerparton ébredünk, ahol az éjszaka fényesebb, mint a nappal, és a fények az égbolton az "hajnalba csúsznak" ("Taivaalla liukuvat aamuun"). A dal egyfajta feledésbe burkolózik, de mégis emlékszünk a "légiflottákra, amik az égboltra repültek" ("Muistan ilmalaivueita Taivaanrantaan lentäneitä"). Ez a dal egy gyönyörű utazás az emlékezés és a feledés határán, mindezt egy varázslatos nyári éjszaka keretei között.