Az arrequérar ritka, a Calon közösség nyelvéhez és kulturális identitásához kapcsolódó szó, amely itt nagyjából azt jelenti: „beszélni” vagy „megszólalni”. A dalban az énekes azt mondja, hogy ebben a zenében calonul fog megszólalni, ezzel büszkén vállalva származását és saját hangját.
Nininho dala a „Calon” című számnak: identitásnyilatkozatot énekel. A kezdő sorokban ezt mondja: „O sangue que corre cá dentro” [A vér, amely odabent folyik], majd „E o orgulho de ser calon” [És a büszkeség, hogy calon vagyok]. A calon itt a roma közösséghez tartozó identitást jelöli. Az énekes nem rejti el, honnan jön: érzéssel énekel, és meg akarja mutatni a világnak, ki ő. A visszatérő „Nesta música vou arrequérar em calon” [Ebben a dalban calon nyelven fogok énekelni] a dal nyelvét és közösségi hangját emeli ki.
A refrén életfelfogása egyszerű és határozott: „Eu vivo à minha maneira / Eu canto à minha maneira” [A magam módján élek / A magam módján énekelek]. A „Para nós não há fronteira” [Számunkra nincs határ] szabadságot fejez ki, míg a „Cigano já não vive à volta da fogueira” [A cigány már nem a tűz körül él] egy régi sztereotípiát utasít el: a dal szerint a cigány ember ma a saját útját járja. „Vou no caminho que eu decidi” [Azon az úton megyek, amelyet én választottam], és amikor az egyik ember elesik, „Cai outros mil” [Még ezren elesnek]. Ez a sor kicsit túlzó, éppen ettől lendületes: a közösség erejét és összetartását hirdeti, miközben a „Calon” kiáltásai könnyen együtt énekelhetővé teszik a dalt.