A пташка [ptashka] a „madár” kedveskedő, becézett alakja, vagyis „madárka”. A dalban a megszólítás a szabadság és a törékenység képét idézi: a madárka elrepül az óriási égbe, miközben fél, mégis tovább kell repülnie.
A „Пташка” cím jelentése „Kismadár”, becéző formában. A dal központi képe egy felszólítás: „Лети пташка, пока не станет страшно” [Repülj, kismadár, amíg még nem félsz], majd rögtön érkezik a kérés is: „Возвращайся ко мне” [Gyere vissza hozzám]. A repülés egyszerre ijesztő és szükséges: „Лететь страшно, но это очень важно” [Repülni félelmetes, de nagyon fontos]. A szöveg nem magyarázza meg, ki vagy mi ez a madár, ezért inkább egy bizonytalan elindulás képét adja, ahol a szabadság és a hazatérés vágya egymás mellett marad.
Közben a világ szándékosan furcsán elmosódik: a megszólalók „piros villamosokban lógnak”, kürtöket hallanak, a nyár pedig csak körülbelül három hónapig örvendeztet. Olyan érzésük van, mintha egy pincében ülnének egy mennyezet alatti apró ablak mellett, és mindent későbbre halasztottak volna. A hallgatás is közös: „замолчишь ты замолчу я” [ha te elhallgatsz, én is elhallgatok]. A tengerparton a sirályok „miau”-t kiabálnak, ami játékosan abszurd kép, miközben a hullám egy zacskó kiscicának suttogja, hogy gyengéd lesz. A végén még egy csípős, keserű mondat is elhangzik: „я очень рада, что ты теперь с другой” [nagyon örülök, hogy most már mással vagyok]. Ettől a dal madaras mesének indul, aztán vörös villamosokkal, tengeri sirályokkal és el nem mondott mondatokkal teli különös búcsúvá válik.