Az embole argentin, főleg rioplatense szlengszó, amely unalmat vagy egy nagyon unalmas helyzetet jelent. A dalban a „es un embole si no hay donde ir” azt fejezi ki, hogy hiába vannak fények és napok, minden dögunalmas, ha nincs hová menni. Különlegessége, hogy nem a hétköznapi spanyol „aburrimiento” szót használja, így izgalmas kulturális szlengkifejezés.
Az argentin Milo J ebben a dalban nem a pörgős bulizást választja, hanem leül a sötétben, és a belső sebeiről beszél. A központi gondolat a refrénben azonnal arcul csap: „Tengo unos tatuajes bajo de la piel que no cicatrizaron” (Vannak tetoválásaim a bőröm alatt, amik nem gyógyultak be). Nem valódi tintáról van szó, hanem olyan láthatatlan nyomokról, emlékekről, amik még mindig égnek. Amikor azt mondja, „No me siento propio” (Nem érzem magam önmagamnak), miközben a naplementét nézi, mindannyian megértjük azt az érzést, amikor az ember legszívesebben csak lelassítana („Quise ir más despacio” - Lassabban akartam haladni).
Kifejezetten szeretem a szövegben az argentin szlenget, amit érdemes megjegyezned: a „Pero es un embole si no hay donde ir” sorban az embole unalmas, fárasztó, idegesítő dolgot jelent. Hiába van körülötte rengeteg fény meg napsütés, ha az ember céltalan, az egész csak egy nagy teher. A dal vége felé aztán elindul egyfajta keresés a sötétben a „Luz, ¿dónde estabas?” (Fény, hol voltál?) kérdéssel, mintha a srác próbálna visszatalálni a saját életébe egy nehéz pillanat után.
Milo J argentinai énekes és dalszerző, aki fiatalon kezdett saját dalokat kiadni.
A szélesebb figyelmet a „Milagrosa” és a „Rara vez” hozta meg számára. Zenéjében a rap és az énekelt dallamok váltják egymást; a „BZRP Music Sessions #57” című Bizarrap-produkcióban is szerepelt.