Vastamäkeen szó szerint azt jelenti, hogy „hegynek felfelé” vagy „emelkedőn”. Ez egy összetett szó, amely a „vasta” (ellen, szemben) és a „mäki” (domb, emelkedő) szavakból tevődik össze.
Ebben a dalban metaforikusan használják a finn nép kitartásának és nehézségekkel való szembenézésének leírására. A szöveg szerint „Me käymme vastamäkeen sielu surren” (Szomorú lélekkel megyünk hegynek felfelé), ami azt fejezi ki, hogy a finnek még a nehézségek és a szomorúság ellenére is kitartóan haladnak előre.
A Kansalaiset és Medborgare „Olen Suomalainen” című száma egy igazi finn lélekutazás, ami tele van öniróniával és büszkeséggel. A dal arról mesél, hogy a világon máshol talán nem is tudják, milyen is valójában finnnek lenni. A szöveg szerint a finnek könnyei „rengeteg óceánt” megtöltenének, és sok az „egyedülálló, de annyi a tiltott szerelem”, hogy azt még a „képek és a vágyakozó szerelmes dalok” sem tudnák elmesélni.
A dal egyenesen kimondja, hogy „itt az élet nehéz munka”, és „ritkán van szerencse”. Ezt csak „egyedül a finn tudja”. De mégis, a „sarkcsillag alatt” ez az „földi otthon” a miénk, és a finnek énekelnek az életről és a szerelemről, mert „ők finnek”. Még akkor is, ha „lelki fájdalommal” mennek „felfelé a lejtőn”, „fogukat összeszorítva” másznak fel. A dal humorosan megjegyzi, hogy „egy kanyar után egy újabb kanyarba érünk, hogy lássuk: nem is érte meg”. Ez a szám egy őszinte és szeretetteljes bepillantás a finn mentalitásba, tele kitartással, egyediséggel és egy csipetnyi melankóliával.