A "намистини" szó "gyöngyök"-et jelent. Ez egy gyönyörű és költői szó, amely nem gyakran fordul elő a mindennapi beszédben vagy a dalokban.
A dalban a "Впадуть зорі із орбіт, Їх зберу як намистини" (A csillagok leesnek a pályájukról, összegyűjtöm őket, mint a gyöngyöket) sorokban a csillagok gyöngyökként való ábrázolása egy varázslatos és romantikus képet fest, ami mélyebb értelmet ad a szerelemnek és az ígéreteknek.
A Kalush Orchestra és NASTYA SEMCHUK dala egy sürgető, játékosan szürreális kérés köré épül: „Дай мені лиш три хвилини” [Adj nekem csak három percet]. A beszélő még egy esélyt és ugyanazt a pillanatot szeretné visszakapni, hogy újra „Стрибнути знову у блакить” [megint a kékbe ugorjon], és elbújjon az „медуз-сновид” [álommedúzák] elől. A csillagokat gyöngyként gyűjtené össze, majd odaadná a másiknak, később pedig egy kettesben töltött helyen még azt is kiderítené, mit látnak álmukban a delfinek. Szép nagy kép három perchez képest, és éppen ettől szerethetően túlzó.
Közben a dal visszarántja a beszélőt az órához: „Тільки-но поглянь на циферблат” [Csak nézz rá az óralapra]. A „порожні вагання” [üres tétovázások] és az ígéretek helyett talán ideje lenne végre kivenni a boldogságból egy darabot „напрокат”, vagyis kölcsönbe, mintha a boldogságot is ki lehetne bérelni egy kis időre. A versszakokban ott van a viszonzatlan szerelem bizonytalansága, a kockázatos befektetés képe és az érzés, hogy az óra halad, miközben a beszélő még mindig ugyanazt a pillanatot próbálja visszaszerezni. A refrén ezért egyszerre álomszerű és sürgető: három perc talán kevés, de a dal szerint ennyi időért is érdemes csillagokat gyűjteni.