A нахлинула [nakhlynula] azt jelenti, hogy valami hirtelen elöntött vagy rázúdult valakire, gyakran egy erős érzés vagy emlék. A dalban ez a szó a szerelem és a vágy elsöprő erejét érzékelteti, ezért különösen kifejező és költői.
A „КЛИЧУ” („Hívlak”) egy nagyon közvetlen szerelmes dal a távollét kínzó hosszúságáról. Már két nap is „наче вічність” [mintha egy örökkévalóság lenne], az éjszaka pedig még elviselhetetlenebb a másik nélkül. Az énekes újra és újra csak ezt mondja: „Чуєш, кличу?” [Hallod, hívlak?], majd könyörög: „Ти прийди” [Gyere el]. Az ősz, amelyet amúgy is nehéz szeretni, most a fájdalommal kapcsolódik össze, és az egyetlen menedék az, hogy gondolatban a kedveséhez repülhet.
A másik hangja a magány éjszakai körforgását mutatja: „Ніч-ніч, день-день” [Éjjel-éjjel, nappal-nappal], „Де ж ти?” [Hol vagy?]. Az ismétlés szinte kopog, miközben az árnyék „давить” [nyomaszt]. Aztán hirtelen megérkezik a vágy és az öröm emléke: a másik ajkai még a napnál is forróbbak, és az énekes kimondja, milyen jó, hogy a kedvese létezik az életében. Jamala és MONATIK előadásában a dal így ingadozik a sürgető hívás, az üres éjszaka és a szerelmes visszavágyódás között. A „кличу” szó jelentése egyszerűen „hívlak”, de itt minden ismétléssel egyre sürgetőbbnek hangzik.