Pył szó szerint azt jelenti, hogy "por". Ez egy rövid, de nagyon kifejező szó, ami a dal címében is szerepel, és központi metaforája a szövegnek.
A dalban a "pył" az emberi testek és az élet mulandóságára utal, arra, hogy mindannyian porrá válunk. A "por" itt a végességet, az elmúlást és az univerzum hatalmas, időtlen léptékét szimbolizálja, ami mélyebb értelmet ad a dal filozófiai hangvételének.
A „Pył” egyszerre táncos és nyugtalan dal. A jövő biztosnak tűnik, de nem vigasztaló: „Jest coraz bliżej, przyszłość jest pewna / Obróci ciała w astralny pył” [Egyre közelebb van, a jövő biztos / A testeket asztrális porrá változtatja]. Az emberek egy ködös, alig látható úton haladnak, amely talán sehová sem vezet. Mégsem szabad mozdulatlanná válni: „Tańcz, tańcz, wpraw stopy w ruch” [Táncolj, táncolj, hozd mozgásba a lábad]. A barátok, a diszkógömbök, a színek és a formák emléke így lesz dac az idő múlásával és az elkerülhetetlen végzettel.
A dal közben ügyesen vált a nagy kozmikus képekről földhözragadt, kissé abszurd részletekre. A „Nie siadaj plecami do drzwi” [Ne ülj háttal az ajtónak] egyszerre hangzik gyakorlati óvatosságnak és furcsa parti-bölcsességnek. A „Pragniemy jak jasny gwint” [Úgy vágyunk, mint az őrült] szlengszerű fordulat, amely nagyon erős vágyat fejez ki, míg a „Nie wiem za Chiny gdzie” [Fogalmam sincs, merre] azt jelenti, hogy a beszélő teljesen elveszett. A „prawników i dział promocji” [az ügyvédeket és a promóciós részleget] emlegető sor pedig mulatságosan bürokratikus ízt ad a zűrzavarnak. A refrén mégis visszahív a táncba: ha az út ködben vezet is, a zene ritmusa, a barátok közelsége és egy másik ember illatának, alakjának megőrzése ad valami kézzelfoghatót.