A fama de mau szó szerint „rossz ember híre”, a dalban pedig inkább „rosszfiús hírnév”-ként érthető. Az énekes ironikusan ragaszkodik ehhez a kemény, lázadó imázshoz, még akkor is, amikor valójában szereti a barátnőjét és végül kibékül vele.
Erasmo Carlos és Rita Lee dala egy önjelölt „rossz fiú” komikus szerepjátékát mutatja be. A barátnője moziba szeretne menni, ami szerinte teljesen normális: „Garota ir ao cinema / É uma coisa normal” [„Egy lánynak moziba menni teljesen normális”]. Ő mégis nemet mond, mert „tenho que manter a minha fama de mau” [„meg kell őriznem a rosszfiú-hírnevemet”]. Ugyanez történik a bocsánatkéréssel is: a barátnő sír, távozással fenyegetőzik, ő pedig inkább újra és újra azt mondja, hogy nem kér bocsánatot. A sok „Digo não” [„Azt mondom: nem”] egyszerre makacs, gyerekes és nagyon vicces.
A dal vége még rátesz egy lapáttal: a férfi előbb azt mondja a nőnek, hogy a helye a konyhában van, majd pornográf magazinokat tép szét, és végül mégis kibékülne egy mozizással, de csak egy cowboyfilmet fogadna el. A keménykedés azonban gyorsan leomlik: „Minha rainha, amo tanto você” [„Királynőm, annyira szeretlek”]. A „fama de mau” [„rosszfiú-hírnév”] így inkább felvett póz, mint valódi kegyetlenség. A dal szórakoztató csavarja, hogy a nagy „nem, nem, nem” mögött egy olyan ember van, aki a végén már becézve hívja a kedvesét.
Erasmo Carlos brazil énekes és dalszerző volt, a 1960-as évek brazil rockmozgalmának, a Jovem Guardának egyik központi alakja. Roberto Carlosszal és Wanderléával együtt a mozgalom legismertebb előadói közé tartozott.
Roberto Carlosszal számos dalt írt, köztük az „É Proibido Fumar” és a „Quero Que Vá Tudo pro Inferno” című számokat. Saját dalai közül a „Sentado à Beira do Caminho” és a „Mulher (Sexo Frágil)” különösen ismert; szövegeiben gyakran jelent meg szerelem, hétköznapi élet és társadalmi megfigyelés.