Vacille azt jelenti, hogy 'ingadozik', 'tántorog' vagy 'bizonytalan'. Ez egy kifejező ige, amely a stabilitás hiányát vagy a megingást írja le.
A dalban Emilio Piano a boldogság törékenységéről énekel: "Quand il vacille et se brise" (Amikor ingadozik és eltörik). Ez a szó gyönyörűen érzékelteti, hogy a boldogság milyen könnyen meginoghat és eltűnhet, ami mélyebb értelmet ad a szövegnek.
Ez a dal tele van olyan kérdésekkel, amiket talán mindannyian feltettünk már magunknak, vagy szerettünk volna feltenni az anyukánknak. A dal egyfajta párbeszéd, ahol a kérdező bizonytalan és elveszett, és az élet nagy dolgairól faggatja az édesanyját: „Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison” (Hová megyünk, ha már nincs otthonunk?). A dal olyan képeket használ, mint a „Les fleurs sous le béton” (virágok a beton alatt), ami tökéletesen leírja a reményt a nehézségek közepette.
De a dal nem hagy minket válaszok nélkül! A refrén egy gyönyörű és megnyugtató üzenetet hordoz: „Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour” (A viharon túl / ott van a szeretet, a szeretet, a szeretet). A dal végső soron arról szól, hogy a bizonytalanság és a nehéz idők után is van remény, és a szeretet az, ami mindent helyrehoz. A legszebb rész talán az, amikor a dalszerző rájön, mit kezdjen a sok kérdésével: „Peut-être que j'en ferai des chansons” (Talán dalokat írok majd belőlük).
Emilio Piano Olaszországból érkezett, és a zongora áll munkásságának középpontjában.
Zenéjében gyakran keveri a klasszikus elemeket a modern hangzással, ami egyedi atmoszférát teremt.