A klaffsa egy hangutánzó, játékos svéd ige: azt jelenti, hogy valaki cuppogva, tocsogva halad a sárban vagy a mocsárban. A dalban a tájfutók egy mocsáron keresztül próbálnak futni, ezért a szó viccesen érzékelteti, mennyire nehéz és komikus a versenyük.
A „Leif” egy fekete humorú, szándékosan eltúlzott dal a tájfutásról és Leifről, aki állítólag annyira ügyetlen, hogy még egy szobában is eltéved. A svéd orienterare tájfutót jelent: a versenyző térképpel és iránytűvel ellenőrzőpontokat keres az erdőben. Itt azonban a sport inkább akadálypályás rémálomnak tűnik: Leif sárban fut, köveken és fatönkökön bukdácsol, mocsárban csoszog, nekimehet egy fának vagy akár egy jávorszarvasnak is. A „stämpla rätt” [helyesen pecsételni] arra utal, hogy a tájfutónak a megfelelő ellenőrzőpontot is meg kell találnia, nem elég gyorsan rohanni.
A dal humora abból jön, hogy minden új versszak még nagyobb szerencsétlenséget ígér. Leif eltéved, megsérülhet, és a szöveg már odáig jut, hogy Egon, az apja és „az összes gyerek” megfullad egy tóban, vagy akár egy medve vacsorája lesz. Ez annyira túlzó és abszurd, hogy inkább rémmesés sportparódiának hat, mint komoly történetnek. A végén a közös, ismételt „Leif” kiáltás szinte stadionos szurkolássá változtatja a káoszt: „Orienterar Leif” [Leif tájfut].