LEARN LYRICS

Brame szó szerint 'vágyakat' vagy 'sóvárgásokat' jelent, de egy régiesebb, irodalmibb kifejezés, ami ritkán fordul elő a mindennapi beszédben.

A dalban a "Donna delle mie brame" kifejezés egy klasszikus olasz fordulat, ami azt jelenti, hogy "vágyaim asszonya" vagy "álmaim asszonya". Ez a kifejezés egy romantikus, szinte mesebeli hangulatot kölcsönöz a szövegnek, és egy olyan nőt ír le, aki után a főszereplő a leginkább vágyakozik.

A dal beszélője minden lehetséges jövendőmondótól útmutatást kér, mert egyszerű döntésekben is bizonytalan: „Dimmi cosa devo fare” [Mondd meg, mit kell tennem]. A vágyak tükréhez fordul, és azt kérdezi, fel kell-e kelnie vagy pihenhet-e, illetve megbízhat-e a barátaiban. A „carta del cartomante” [a kártyavető lapja] azt próbálja megmondani neki, hogy menjen-e tovább, és elég-e mindaz, amit eddig megtett. A kristálygömbnél már egészen hétköznapi ügyek is előkerülnek: „Se sabato c'è il sole e posso andare al mare” [Ha szombaton süt a nap, és mehetek a tengerhez]. Ettől az egész egyszerre kissé vicces és nagyon emberi: a nagy életkérdések ugyanabba a sorba kerülnek, mint a hétvégi strandolás.

A végén a csillagokhoz és „Donna delle mie brame” [vágyam asszonyához, vagyis a hőn áhított nőhöz] fordul. A nő talán az egyetlen, aki segíthet, de a beszélő panasza szerint senki sem hallgatta meg, és senki sem magyarázta el, mit tegyen. Ezután a kérdés újra és újra ugyanarra a személyre szűkül: „Che cosa devo fare / Con te” [Mit kell tennem / veled]. A dal így a jóslatok játékos képeitől eljut egy közvetlen, kissé kétségbeesett kérésig: mit kezdjen azzal az emberrel, aki igazán számít neki?

A Dente Giuseppe Peveri olasz énekes-dalszerző művészneve. 1976-ban született Fidenzában, Parma közelében. Mielőtt szólóban kezdett volna, gitározott a Quic és a La Spina nevű zenekarokban, az első albuma, az Anice in bocca pedig 2006-ban jelent meg.

A dalai rövidek és tele vannak szójátékkal, a kritikusok Lucio Battistihez, Luigi Tencóhoz és Rino Gaetanóhoz hasonlították. A L'amore non è bello (2009) elnyerte az olasz független zenei díjat mint a legjobb album, az Io tra di noi (2011) pedig, amelynek Tommaso Colliva volt a producere, a 15. helyen nyitott az olasz albumlistán. A Canzoni per metà (2016) húsz dalt tartalmaz, köztük a "Curriculum" és a "Cosa devo fare" címűt. Egy mesekönyvet is kiadott, a Favole per bambini molto stanchi címűt (2015).