Tvivelaktig azt jelenti, hogy 'kétes', 'gyanús' vagy 'megkérdőjelezhető'. Ez egy olyan szó, ami nem mindennapi, és mélyebb jelentést hordoz.
A dalban a főszereplő így jellemzi magát: "Jag är en tvivelaktig figur" (Én egy kétes figura vagyok). Ez a szó tökéletesen megragadja a dal melankolikus, önreflektív hangulatát, és felkelti a kíváncsiságot, hogy miért is tartja magát a szereplő kétesnek.
Cornelis Vreeswijk dala egy egyszerű, mégis csípős képpel indul: „Somliga går med trasiga skor” [Némelyek lyukas, elnyűtt cipőben járnak]. A kérdés rögtön felhangzik: „Säg, vad beror det på?” [Mondd, mi az oka?] A dal beszélője az égben lakó Atyához fordul, de az istenkép itt nem különösebben megnyugtató: „Blundar och sover sött” [Behunyja a szemét, és édesen alszik]. Amíg egyesek tönkrement cipőben járnak, odafent senki sem siet megoldani a helyzetet. A kép egyszerre szomorú és fekete humorú, főleg amikor a végén az ördög nevet azon, hogy az emberek addig járnak rongyos cipőben, „Tills de har slutat gå” [amíg már járni sem tudnak].
A dal közben az idő múlásával és a halállal is vállvonogatva néz szembe. Száz év múlva az ember széke már valaki másé, ő pedig nem érzi sem az esőt, sem a napot a sötét sírban. A beszélő azt mondja: „Bara jag får ha mitt ansikte kvar / Dolt i min älsklings hår” [Csak az arcom maradjon meg, elrejtve a kedvesem hajában]. Ez a dal legszebb, legszemélyesebb menedéke a közönyös világgal szemben. Rögtön utána azonban magát „en tvivelaktig figur” [kétes alaknak] nevezi, és hozzáteszi, hogy a halál egy sarok mögött les rá, és akkor viszi el, amikor akarja. A hang egyszerre fanyar, szerelmes és kíméletlenül őszinte: a világ igazságtalanságát nem magyarázza meg, csak megmutatja, aztán egy elég sötét viccel még odaszúr neki.