A karhuntalja szó jelentése 'medvebőr'. Ez egy érdekes és kissé régies szó, ami nem gyakran fordul elő a modern finn dalokban.
A dalban a gyerekeknek azt mondják, hogy egy "meleg medvebőr" várja őket a szánon, ami egy hangulatos és idilli képet fest a téli utazásról. Ez a szó segít megidézni a régi idők hangulatát és a finn vidéki életet.
Képzeld el, hogy hajnali ötkor keltenek! Pontosan ez történik a "Kello löi jo viisi" című dalban, ahol a gyerekeket ébresztik: "Kello löi jo viisi, lapset herätkää!" [Ötöt ütött az óra, gyerekek, ébredjetek!]. Juhani és Liisi nevét is halljuk, akiket sürgetnek, hogy ne maradjanak le az útról. A dal egy téli reggel hangulatát idézi, amikor a család egy szánon, meleg medvebőrbe burkolózva indul útnak. A "Lämmin karhuntalja reessä odottaa" [Meleg medvebőr vár a szánon] sor igazán hangulatos.
A szánút során a gyerekek szeme előtt feltárul a sötét erdő, miközben az "Aisakello helkkää, loistaa tähdet, kuu" [A szánkócsengő csilingel, ragyognak a csillagok, a hold] sorok egy idilli, téli tájat festenek le. Még Miina és a Taavetti Tiina is feltűnik, akik a templomba tartanak. Az út végén egy házat látunk, ahol "Joka ikkunalla kaksi kynttilää" [Minden ablakban két gyertya]. A dal egyfajta nosztalgikus vágyakozással zárul, hogy bárcsak "Aina olla vois!" [Mindig így lehetne!] ezen a templomba vezető úton. Ez a dal egy kedves, régi időket idéző utazás egy téli finn tájon.