A diyar költői hangulatú szó, amely „vidéket”, „tájat” vagy tágabb értelemben egy egész „világot” jelent. A dalban a „Kendini bu diyardan” kifejezésben szerepel, vagyis azt jelenti: „mentsd ki magad ebből a világból / erről a helyről”, ami különösen erős, filmszerű képet teremt.
Canozan „Sar Bu Şehri” című dala egy sűrű, éjszakai látomásként beszél egy városról és valakiről, akit bántottak: „Üzmüşler bebeğimi” [Megbántották a kicsikémet]. A „bebeğim” szó itt gyengéd megszólítás, nem feltétlenül gyereket jelent. A beszélő arra kéri kedvesét, hogy meneküljön el ebből a helyből: „N’olursun kaç kurtar / Kendini bu diyardan” [Kérlek, menekülj, mentsd ki magad erről a vidékről]. Közben a Napot kereső ember mögött a Hold mindig ott marad: „Güneş’i ararken / Peşini bırakmaz Ay” [Miközben a Napot keresed, a Hold nem hagy el]. Szép, kissé nyugtalan kép: a fény után futsz, de az éjszaka követ.
A refrén szándékosan túlzó és filmszerű: „Sar, bu şehri en başından yak / İyice yak” [Öleld körbe, gyújtsd fel ezt a várost az elejétől, égesd fel rendesen]. A „sar” szó alapjelentése „öleld körbe”, itt azonban a „yak”, vagyis „gyújtsd fel”, miatt az egész egyszerre hangzik ölelésnek és pusztításnak. A dal szerint még ebben a sötét városban is eljön a reggel: „Ne yalnızlık ne hüzün / Bu gecenin gündüzü var” [Sem magány, sem szomorúság, ennek az éjszakának is van nappala]. De a falak közben egyre szűkebbnek érződnek, és a beszélő emlékeztet rá: „Sanma ki ölümsüzüm” [Ne hidd, hogy halhatatlan vagyok]. A „Yâr” [kedvesem, szerelmem] visszatérő megszólítás, amely a kemény városképek közé egy nagyon személyes hangot hoz.