Вселенная szó szerint azt jelenti, hogy "világegyetem" vagy "univerzum". Ez egy grandiózus és költői szó, amely ritkán fordul elő a mindennapi beszédben, és még ritkábban dalokban.
A dalban a "Моя Вселенная" (Az én Világegyetemem) kifejezés metaforikusan utal a szeretett személyre, aki az énekes számára mindent jelent, az egész világát. Ez a szóválasztás kiemeli a szerelem mélységét és a másik fél fontosságát, így különösen emlékezetessé és érdekessé teszi a dalt.
Basta dala egy olyan kapcsolatot mutat, amelyben két ember nagyon közel áll egymáshoz, mégsem tudnak valódi egésszé válni. A visszatérő sor, „Ты пол меня, я пол тебя, но мы не целое” [Te vagy a felem, én a te feled vagyok, de nem vagyunk egy egész], egyszerre romantikus és keserű. A másik ember „Моя Вселенная” [Az én univerzumom], miközben az énekes saját magát „твой недостаток” [a te hiányosságod] néven írja le. Nem szerelmespárként, de nem is ellenségként léteznek egymás mellett: valami kimondatlan, fájdalmas köztes állapotban.
A versszakokban már a szakítás küszöbén állnak: „Рублю якоря” [Elvágom a horgonyokat], vagyis elengedi azt, ami eddig ott tartotta. A másik fél „спускаешь на меня собак” [rám uszítod a kutyákat], ez egy képes kifejezés a támadásra és a hibáztatásra. A kapcsolat tele van ellentétekkel: valaki még „дуешь на угли” [fújod a parazsat], hogy újra fellobbanjon a tűz, de közben „вечная мерзлота” [örök fagy] veszi körül. A dal később Párizst, bakelitlemezt, erős puer teát és egy brazil szappanoperához hasonlóan banális helyzetet említ, ettől az egész egyszerre lesz filmszerű és kissé önironikus. A végén hiába indul külön utakon, és hiába mondja, hogy „Скучаю без тебя, моя Вселенная” [Hiányzol nélküled, én univerzumom], a kapcsolat ellentmondása megmarad: egymás részei, de nem tudnak egy egészként működni.