Az "amanetat-o" szó a "amaneta" igéből származik, ami azt jelenti, hogy "elzálogosít". Ez egy kevésbé gyakori, de nagyon kifejező szó, ami azonnal felkelti a figyelmet.
A dalban a "Ti-ai prins inima între regrete și ai amanetat-o altcuiva" sorban szerepel, ami azt jelenti, hogy "A szívedet a megbánások közé szorítottad, és elzálogosítottad valaki másnak". Ez a metafora rendkívül erőteljesen írja le a szív odaadását és elvesztését, ami mélyebb értelmet ad a szerelem és a veszteség témájának.
A „Dragoste în lanțuri” cím, vagyis „Láncokba zárt szerelem”, már rögtön megadja a dal keserű hangulatát: itt a szerelem nem felszabadít, hanem fogva tart. A megszólaló egy olyan kapcsolatból próbál kiszabadulni, amelyben újra és újra visszazuhan ugyanabba az ürességbe: „Ești un gol în care cad mereu” [Egy üresség vagy, amelybe mindig visszazuhanok]. A másik fél szívét a megbánások közé szorította, majd valaki másnak „elzálogosította”, miközben a beszélő visszautasítja, hogy ő lenne minden baj oka. A „Nu mă poți opri, nu mă poți minți” [Nem tudsz megállítani, nem tudsz hazudni nekem] refrénszerű ismétlése kemény és elszánt: a kapcsolat fájdalmas, de a beszélő nem akar többé engedni neki.
A dal egyik legerősebb ellentéte, hogy a régi gyengéd emlékekből csak rom marad. A rózsaszirmok, csókok és ölelések után ezt halljuk: „Te-am iubit atât de mult dar tot n-a fost de-ajuns” [Annyira szerettelek, mégsem volt elég]. A szerelem és a gyűlölet között már csak egy lépés van, utána pedig hamu, könnyek és „un zâmbet fals” [egy hamis mosoly] vár. A hazafelé vezető út közben a beszélő önmagát is elveszíti: „Îmi lipsește inima” [Hiányzik a szívem]. Ez a kép szó szerint is túlzó, mégis pontosan mutatja, mennyire kiürültnek érzi magát. A végén a közös történet „s-a pierdut în nori” [elveszett a felhők között], miközben a refrén továbbra is azt kéri: tartsd láncok között a szerelmedet, és hagyj engem mellette.