Muurareita szó szerint "kőműveseket" jelent. Ez a szó érdekes, mert a dalban arról énekelnek, hogy a gyerekkori álmok, miszerint "megváltoztatják a világot", hogyan alakultak át felnőttkori, hétköznapi foglalkozásokká, mint például a kőműves.
Ez a kontraszt a gyermeki idealizmus és a felnőttkori valóság között teszi ezt a szót emlékezetessé és elgondolkodtatóvá a dal kontextusában.
Anssi Kela „1972” című dala egy osztálytalálkozó keserédes, nagyon viccesen kínos pillanatait mutatja meg. A régi osztálytársak felnőttek, de sokukon még mindig látszik valami a kamaszkori önmagukból: Nummelin ugyanazt a szemüveget viseli, és továbbra is egyedül ül a sarokban, Nurminen pedig tehetséges focista lehetett volna, ha részegen nem esik egy kőfejtőbe. Jasmin még mindig arról mesél, hogyan jutott be a Miss Lohja-döntőbe. A dal humora gyakran meglehetősen csípős: valaki tánc közben úgy berúg, hogy a nadrágja a bokájáig csúszik.
A visszatérő sorokban ez áll: „Meidän piti muuttaa maailmaa” [Meg kellett volna változtatnunk a világot], aztán a társaságból kőművesek, taxisofőrök, cipészek, egyedülálló anyák, autókereskedők és orvosok lettek. A „Tänään voidaan hetki olla kuninkaita” [Ma egy pillanatra királyok lehetünk] egyszerre büszke és önironikus mondat. Az iskolai sapkák felkerülésekor még mindenki azt hitte, mindent tud, később azonban „Sitä tyhmemmiksi muututaan” [annál butábbá válunk], sőt a beszélő arra jut, hogy ő sem tud „mistään ... paskaakaan” [az égvilágon semmit, vulgárisan]. A végén Vuorinen régi barátként bukkan fel, de az évek óta tartó barátságból már csak ennyi marad: „Oli kiva nähdä” [Jó volt látni].