Ізпрежди azt jelenti, hogy 'réges-régen' vagy 'ősidők óta'. Ez egy archaikus, régies kifejezés, amelyet nem gyakran hallani a modern ukrán nyelvben, és éppen ezért különösen érdekes.
A dalban ez a szó azonnal egy ősi, mesebeli hangulatot teremt, utalva arra, hogy a történet az idők kezdetén játszódik, még az ég és a föld teremtése előtt. Ez a ritka szó mélységet és történelmi kontextust ad a dalszövegnek, és felkelti a kíváncsiságot a dal üzenete iránt.
Ez a dal, a „Dai Boh”, egy igazi időutazás, ami egészen az idők kezdetéig visz minket! A dalszöveg, mint például az „Ой, як же було ізпрежди віка” [Ó, hogy volt a világ kezdete óta] és az „Ой, як не було неба і землі” [Ó, hogy nem volt ég és föld], arra emlékeztet, hogy még azelőtt is volt valami, mielőtt bármi is létezett volna. Mintha egy ősi történetet mesélne el arról, hogyan kezdődött minden, és a „Дай Бог” [Adja Isten] ismétlése egyfajta reményt és áldást hoz ebbe az eredettörténetbe.
Aztán jön egy érdekes fordulat: „В перший Божий день була толока” [Az első isteni napon volt egy toloba (közösségi munka)] – ez egy ukrán hagyomány, amikor az emberek együtt dolgoznak. Ez a sor, és a „Шукали земель святі свого ЖК” [A szentek keresték a földjüket a saját lakóparkjukhoz] egy kicsit viccesen, de mégis elgondolkodtatóan hozza össze az ősi teremtéstörténetet a modern élettel. Mintha azt mondaná, hogy még a szenteknek is megvoltak a maguk „lakópark” problémái, amikor a világot teremtették! Egy igazán egyedi és elgondolkodtató dal.